Európai szombat – avagy - Hagyó Miklós MSZP-s,Európa Péntek,Europe Friday,Európai Információs Hetilap,Emma Thomson,Idézzük Elek Attila,Kedves Olvasó,Rolls Royce-szal,Rolls Royce-ot,Evett Ön, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Európai szombat – avagy

2007-09-09 09:28:13, vasárnap

	Európai szombat - avagy tényleg, mi a fene baj is van a multikkal? 2007.09.09. Talán elmondhatom magamról, hogy szerencsés csillagzat alatt születtem, mert a kis hazánkban immáron több éve dúló bulvárkormányzás médiatörténeti eseményeinek túlnyomó többsége a képernyő előtt talált a közelmúltban. Ennek köszönhetően gyakorta szem- és fültanúja lehetettem annak, amint derék posztkommunistáink az egykori eredeti tőkefelhalmozás sajátos értelmezéseként megvalósított szabadrablás keretében országunkat, s vele nemzetünket is leküldik megalázóba. A nagy számok törvényéből adódóan azonban óhatatlanul akadnak olyan pillanatok, amiről bokros teendői közepette még a szocialista nagyváros öntudatos polgára is lemarad. Íme az egyik ilyen pillanat: ,,2007. április 3-án a Napkeltében ezt bírta mondani a 4-es metróról: demcki: én azt remélem, hogy sok mindenért kárpótol az, ami megépül, azért mert gyönyörű lesz, mert jó lesz benne lenni, mert szívesen közlekedünk vele, mert nem a tömegközlekedés, nem a szegénységnek a szinonimája lesz, tehát nem az alacsonyjövedelmű emberek használják majd, hanem szívesen.. bánó: azok is használják majd... demcki: azok is használják majd..." Ahogyan azt a dús képzeletű nép szokta volt mondani, ilyen az, amikor elválik a szar a víztől. Bő másfél évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy immáron mindenki számára világossá és megkérdőjelezhetetlenné váljon, hogy Degesz uram, a kutyaszaros világváros, Butapest teljhatalmú ura, az egykori szalonellenzéki bizony nem más, mint kitartott selyemfiú, az egykori megtűrt, ún. baráti ellenzék szektájának oszlopos tagja ő, aki nem a népért, az emberekért, a választópolgárokért tevékenykedik hivatalában, hanem csakis és kizárólag a kisszámú csókosért, a ,,nem alacsony jövedelmű" embertársainkért. No, de hát miért is csodálkozunk ezen? Hiszen ismerjük őket, mint a rossz pénzt. Hogyan is mondta a Compostella-i gyalogos zarándokútról, az El-Camino-ról nem régiben visszatért Hagyó Miklós MSZP-s főpolgármester-helyettes, mit is jelent köztisztviselőnek lenni? Aszonta: ,,köztisztviselőnek lenni nem elsősorban cselekvési lehetőséget, hanem pozíciót jelent". Ja így mán értem. Kösz a felvilágosítást Miki, mán majdnem elfelejtettem, hogy mihez tartsam magam. (Nekem meg erről az jut eszembe, hogy én meg kalandvágyból fizetem az adót, meg az Európában szinte egyedülállóan magas társadalombiztosítási járulékot, és az, hogy még itt tartózkodom Magyarországon, szintén kizárólag annak köszönhető, hogy olthatatlan vágyat érzek az extremitások irányában.) Csak reménykedni tudok abban, hogy Hagyó eftárs a kilókon kívül maga mögött hagyta a köztisztviselőhöz méltatlan, kizárólag az egyéni boldogulásra és haszonszerzésre irányuló káros és kóros gondolatokat is. Ámen. Hová tűnt innen a Petőfi által már titulusában jelzett ,,hivatalában fontos kisbíró" szellemisége? Asszem ez volt a mai napra rendelt költői kérdés. Mint tudjuk, azt meg nem szokás megválaszolni. De ha még szokás vóna is, valószínűleg nem tudnánk rá a választ. És a villanypostafiókból előhalászott Degesz uram-féle sutka után megérkezik a postaládámba az objektív tájékoztatásról már első számában is sajátos módon tanúbizonyságot tévő Európa Péntek - Europe Friday, az Európai Információs Hetilap második száma. Címlapján öles betűkkel ez áll: ,,Akkor újra a multikról!" Az alcím is beszédes: ,,Se vele, se nélküle? Érzelem és értelem harca" Mint tudjuk, az urbánus frazeológiában (városi szóhasználat) a nőkre szokták azt mondani - nagyon bölcsen egyébként -, hogy se velük, se nélkülük nem élhet a tapasztalatszerzés rögös útjára lépett férfiember. Az érzelem és értelem harcát pedig Emma Thomson 1995-ös filmjében, az Értelem és érzelemben (Sense and Sensibility) láthattuk. Szellemes címválasztás. Idézzük Elek Attila főszerkesztő urat, mindjárt az első, a vastagon szedett bevezető bekezdést, a lídet: ,,Huú! Kedves olvasóink a múlt heti számunk után hihetetlen mértékben özönlöttek az észrevételek, kommentárok szerkesztőségünkbe. Valóban érdekfeszítő a téma. Kinek van igaza? Nem vállalkoznánk ennek eldöntésére, hiszen meggyőződésünk, hogy minden nézőpontot meg lehet érteni. Nézzünk inkább egypár adatot." Hát bizony Huú! Kedves Olvasó! Mindjárt itt az elején álljunk meg egy polgári szóra és tisztázzunk valami nagyon fontosat. (Ez a Huú!, ráadásul mindjárt az elején, hát ez teljes lesokkolt. Kell egy kis idő, amíg magamhoz térek. Hiába no, már megint elfelejtkeztem arról, hogy a stílus, maga az ember! De megyünk tovább.) Szóval. Nagyon szép ez a másság és tolerancia jelzésértékű zászlóvivőinek multikulti szemléletmódjára hajazó ,,megértelek tezsvérem" típusú együttmenetelés. Van azonban valami, amit nem árt, ha szem előtt tartunk! Megérteni egy álláspontot és a mögötte meghúzódó értékeket, vagy esetleg érdekeket, az egy dolog, és elfogadni, támogatni, melléállni, az meg egy másik, az előbbitől teljesen eltérő dolog. Mielőtt engednénk Elek főszerkesztő úr szíves invitálásának és megnéznénk azt a néhány adatot, olvassunk csak bele, mit is ír az újság(ja) a multikról: ,,Rengeteg telefon, e-mail és levél érkezett a multikkal kapcsolatban. Általánosan megfogalmazható az a vélemény, hogy nem az a baj a multikkal, hogy számunkra is fontos, értékes termékeket állítanak elő. Erről gyakorlatilag senki nem mondana le, hisz könnyebbé, egyszerűbbé teszik ezek a tárgyak életünket. A fő probléma olvasóink szerint az, hogy a multik olyan kiváltságokat élveznek, ami nem igazságos. Kijelenthetjük ugyanakkor, hogy jól körvonalazható a multik előnyei. Munkát adnak, fejlett technológiát használnak, tőkeerősek, kidolgozott vállalati kultúrával rendelkeznek. Ez az úgynevezett know-how (magyarul tudni-hogyan)". A multi tudja, hogyan kell vállalkozni, termelni és értékesíteni. Eddig nincs semmi baj. Mi akkor a probléma? Van egy olyan dolog, amit sokszor nem veszünk figyelembe. Hazánkban 1989-ben rendszerváltás történt. Mi volt addig? Kommunizmus, szocializmus, diktatúra? Nem mennék bele mélyebb elemzésbe. Aki élt akkor, saját bőrén tapasztalta a dolgokat. Aki nem élt akkor, általában annak hisz, akikhez érzelmileg kötődik és mesél a régmúltról. Így alakulnak ki különféle igazságok. Nézzünk néhány adatot. A régi rendszerben szinte minden családnak volt kocsija. Igaz, hogy 5-10 évig kellett rá várni, de volt. A különbség nem volt nagy. A ,,szegények" Trabanttal jártak és ahogy lett tehetősebb az ember Wartburg, Dacia, Zsiguli, Lada jött, és végül a csúcs a Lada 1600-as, a ,,gazdagoknak". A jelenlegi tény, hogy ma már ennél mindenkinek jobb kocsija van. Van azonban egy probléma. Az akkori kocsik között kis különbség volt. Most viszont hihetetlen mértékben megnőtt a különbség. Ezt mi állampolgárok nem mindig tudjuk megemészteni. Sajnos néha előjön az irigység belőlünk. Mindig van, akinek jobban megy!" Tényleg csak erről lenne szó? Tényleg ilyen egyszerű lenne az egész? Most is a már jól ismert és unalomig ismételt, már-már mantraszerűen mormolt ,,dögöljön meg a szomszéd tehene is" effektussal találjuk szembe magunkat? Tényleg arról van szó, az zavar bennünket, hogy a szomszéd a panel előtt Suzuki helyett Rolls Royce-szal parkol, mondván, hogy a mai kocsik között már hihetetlenül megnőtt a különbség? Nem inkább arról van szó, hogy a hiánygazdaságból fakadó fogyasztási hiány leküzdésére, behozására a vagyontalanná tett nép hirtelen erőn felül kezdett el költekezni, hitelekbe és adósságokba verve magát? Nekem legalábbis ez jut erről a példáról először eszembe. Hiszen a rekord mennyiségű bebukott autófinanszírozási hitelekről hallva rendszerint nem a Rolls Royce-ot vásárló nagytőkés az, akitől a bank lefoglalja a hitelre vásárolt személygépkocsit, hanem sokkal inkább a ,,mi autónkat" választó átlag magyar, aki sokszor még arra sem képes, hogy a modernkori bérrabszolgaságot a motorizáció szintjén reprezentáló szamuráj-matchbox részleteit fizetni tudja. A hiánygazdaságot felváltó piacgazdaságnak semmi köze a multikhoz. Olyan értelemben legalábbis semmi, hogy az elmaradt fogyasztásokat pótlandó, azt kizárólag multi cégek termékeivel lehetett volna megoldani. Az, hogy mindenféle korlátozás, szabályozás nélkül engedték be hazánkba a multinacionális cégeket, egyenesen vezetett oda, hogy a lokalitás cégei, vállalkozásai nagyszámban mentek és mennek tönkre. ,,A multik tudják, hogyan kell vállalkozni" - mondja a főszerkesztő úr írásában. Valóban tudják? Valóban ilyen lenne a vállalkozás? Vagy csak arról van szó, amit már Marx óta tudunk, hogy a ,,nagy hal mindig megeszi a kis halat"? És ahogyan azt Qui-Gonn Jinn jedi mester mondta: ,,mindig van egy nagyobb hal"? A szabad és tisztességes piaci versenyre már méretükkel és létezésükkel rácáfoló, kontinenseken átívelő világcégek egyszerűen beletapossák a betonba azt, aki újat húz velük. Ma már elterjedt megoldás, főként a számítástechnika világában, hogy nagy cégek nem nagyon foglalkoznak innovációval, egyszerűen felvásárolják azt a kis céget, amelyik kitalál valami újat, valami kreatívat. Hol tudsz te, magyar kis- és közepes vállalkozó versenyezni olyan cégekkel, melyek éves költségvetése sok esetben meghaladja egy nemzetállam egész éves büdzséjét? Ez volt az e hétre szánt második költői kérdés, bár ezt könnyedén megválaszolhatjuk: sehogy. ,,A multik tudják, hogyan kell vállalkozni" - mondja a főszerkesztő úr írásában. Én meg aszondom, tudja nyüveg. Mit gondoljon a nép egyszerű gyermeke arról, hogyan kell vállalkozni, és hogy erről a multik állítólag mindent tudnak, amikor olyanokat hallani a média nagy nyilvánosságában, hogy egyes multi cégeknél az ott dolgozó nők azokon a bizonyos nehéz napokon megkülönböztető jelzést kell, hogy viseljenek? Megáll az ész és támaszkodik. De ha már az autók és a rájuk való várakozás időtartama, valamint az egykori és a mai autók közötti különbség szóba került! Igaz, hogy a hiánygazdaságban éveket kellett várni az új autóra, utána viszont nem adósodtál el hosszú évekre, a kocsi pedig a tiéd lett. Addig is, amíg spóroltál, a kamatok neked dolgoztak, nem a banknak. Senki ne értsen félre, eszem ágában sincs visszasírni a MERKUR-os időket, amikor a fél ország össznépi sasolás keretében a sorszámokat bújta, és a listát tartalmazó sajtóorgánumok példányszámával csak az eladott lottószelvények száma vetekedett, de úgy érzem, hogy a kizárólag csak a végletekben való gondolkodás megtéveszti, félreviszi az embereket. Nincs élő ember ma Magyarországon, aki visszasírná a hiánygazdaságot, ezt nem vitatja senki. De az sem helyes, hogy a hiánygazdasággal szemben a mai félresikerült, s talán nem állunk messze a valóságtól, ha azt mondjuk, hogy a ma regnáló politikumnak köszönhetően, szándékosan félresikerített, azaz tévútra vezetett magyar gazdaság, mely a vadkapitalizmus megcáfolhatatlan jeleit mutatja, lenne az egyedüli üdvözítő megoldás. ,,Mi akkor a probléma?" - teszi fel a kérdést Elek főszerkesztő úr. Tényleg, tulajdonképpen, mi a fene baj is van a multikkal? Rengeteg baj van velük. Még, hogy munkahelyeket teremtenek! Ugyan kérem! A GDP-ből való részesedésük arányához viszonyítva aránytalanul kicsi az általuk foglalkoztatottak száma. Ne felejtsük el - hiszen a cikkben is olvashattuk - ,,fejlett technológiát használnak", ebből következően aztán nyilván a foglalkoztatottak számát is a minimálisra tudják csökkenteni. Ráadásul elviszik a támogatásokat is. Lásd az elhíresült gumigyár esetét. Adómentesen kivihetik a hasznot. A magyar vállalkozók miért nem részesülnek ugyanolyan kedvezményekben? (Ez volt az e hétre szánt harmadik költői kérdés, erre sem fogunk tudni válaszolni.) ,,Kidolgozott vállalati kultúrával rendelkeznek" - szerepel a cikk impozáns felsorolásában, mely a multik előnyeit ecsetelte. Ha egy üzletben voltál, voltál az összesben, láttad az összest, egy kaptafára készül mind. Uniformizált egyen-világ uniformizált egyen-fogyasztói társadalom számára. A csúcsot a Meki jelenti, egészen a közgazdasági kategóriáig küzdötte fel magát a hamburgerlánc-franchise, ma elfogadott közgazdasági értékmérő szám az ún. BIG MAC-index, mellyel azt reprezentálják, hogy a világ különböző országaiban, mennyit kell dolgozni egy darab Big Mac típusú melegszendvicsért. De talán a legsúlyosabb gond a multikkal, hogy megölik a lokalitást. S ezzel az adott területen élő embereket, közösségeket lehetetlenítik el. Családi vállalkozások, kisüzemek, s ezzel együtt az emberi léptékű kereskedelem és piacgazdaság szűnik meg. A helyét átveszi valamiféle monstrum, amely nem tud kellőképpen árnyalni, nem tud, de talán helyesebb úgy fogalmaznunk, hogy nem is akar különbségeket tenni, egész egyszerűen uniformizál. A globalizáció áldozatává válik a lokalizáció. Megteszi, mert megteheti. Egyen létezést kínál az egyen világban. A lehető legkisebb költséggel a lehető legnagyobb profit kisajtolása a célja, semmi más, ennek érdekében pedig semmi sem drága a számára. Minden és mindenki be- és feláldozható. A lista valószínűleg nem teljes, tisztelt főszerkesztő úr, de én a magam részéről valami ilyesmire gondoltam, amikor ön nekem szegezi a kérdést, hogy hát akkor tulajdonképpen mi is a probléma, mi is a baj a multikkal. Van itt aztán egy másik nagyon érdekes gondolat, ami megint csak szöget ütött a fejembe. ,,Számunkra is fontos, értékes termékeket állítanak elő. Erről gyakorlatilag senki nem mondana le, hisz könnyebbé, egyszerűbbé teszik ezek a tárgyak életünket." Mielőtt még valaki félreértene, eszem ágában sincs általánosítani, de a mai guargumis, élelmiszerbotrányos világban azon azért már elgondolkozik az ember, hogy vajon tényleg értékes termékeket állítanak-e elő Made in China felirattal ellátva? Vagy tegyük már fel magunknak a kérdést, hogy mi a büdös francot keres guargumi a péksüteményben? A Kínában készült ruházati termék a második mosás után gyakorlatilag használhatatlanná válik. Ki nem szarja le? Megvetted, kifizetted, használtad. Különben is, egy ruhától ne várj túl sokat, elvégre nincs ráírva, hogy tartós fogyasztási cikk, nem igaz? ,,Erről gyakorlatilag senki nem mondana le, hisz könnyebbé, egyszerűbbé teszik ezek a tárgyak életünket." - olvashatjuk a főszerkesztő úr tollából. De vajon tényleg így van ez? Olyan biztos Ön ebben, tisztelt főszerkesztő úr? Evett Ön már igazi ormánsági gazdasajtot, mondjuk az agyon manipulált boltban kapható Trappista helyett? Ugyanis a gazdasajt az a hűtőben is sajt marad, ellentétben a multinacionális áruházláncokban kapható hasonló névvel illetett ,,kollégáival" ellentétben. (A két ujjal összenyomható kilós kenyérre most ne is pazaroljuk a drága időt és energiát. Saját tapasztalat az egyik multi áruházláncból.) Száz szónak is egy a vége, az alcímben szereplő ,,Se vele, se nélküle?" mondatból magam inkább a nélküle rész mellett tenném le a voksomat, de a korrektség kedvéért maradjunk inkább a kevesebbet és szerényebben párosításnál. Az ,,érzelem és értelem" harcából pedig az egészséges kompromisszumot ajánlanám, mert a kizárólag végletekben történő gondolkodás, ahol csak fekete és csak fehér létezik, még soha sem vezetett semmi jóra. Főként akkor nem, ha időközben észrevesszük, hogy az élet a szürke különböző árnyalataiból áll. Hogy aztán ki mennyire szürkült el az idők és a gengszterváltó évek során, az már más lapokra tartozik. Olvassák inkább azokat! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára www.johafigyelunk.hu (FÚSZ)

0 komment , kategória: Általános

Címkék: hiánygazdaságból, számítástechnika, hiánygazdaságban, hiánygazdasággal, megcáfolhatatlan, embertársainkért, bulvárkormányzás, személygépkocsit, szemléletmódjára, nyilvánosságában, hiánygazdaságot, kompromisszumot, felvilágosítást, haszonszerzésre, együttmenetelés, tőkefelhalmozás, értelmezéseként, piacgazdaságnak, vadkapitalizmus, áruházláncokban, kedvezményekben, megfogalmazható, tájékoztatásról, megkülönböztető, multinacionális, tömegközlekedés, szalonellenzéki, lottószelvények, tanúbizonyságot, példányszámával, félresikerített, magyarországon, elfelejtkeztem, kijelenthetjük, általánosítani, rendszerváltás, képernyő előtt, egykori eredeti, nagy számok, szocialista nagyváros, egyik ilyen, 4-es metróról, szinonimája lesz, alacsonyjövedelmű emberek, kutyaszaros világváros, egykori szalonellenzéki, egykori megtűrt, kisszámú csókosért, rossz pénzt, felvilágosítást Miki, extremitások irányában, kilókon kívül, Hagyó Miklós MSZP-s, Európa Péntek, Europe Friday, Európai Információs Hetilap, Emma Thomson, Idézzük Elek Attila, Kedves Olvasó, Rolls Royce-szal, Rolls Royce-ot, Evett Ön,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]